Doransky

Tegnap autóval mentem körbe a városban, át kellett jutnom Pestre, majd onnan vissza Budára, mivel fogalmam sem volt, hogy tüntetés lesz, így lényegében kényszerből kóvályogva megkerültem az egész menetet, a Lánchídtól a Margit-híd pesti hídfőjén át, az Oktogonig, majd vissza. Mindenhol középkorú és idős emberek tolongtak, vidékről jöttek fel, táblákon hordozták a községeik nevét, semmi a modern kori “Chuck Norris, segíts!” feliratokból, csupán előre gyártott, egyen feliratú táblák dzsungele a községek neveivel mindenhol. Jó sokan voltak mindefelé, inkább izgatott nyugdíjas tekintetek, mint lázadó düh, mintha valami majálison lettek volna. 

Hazajöttem,  sehol semmi a Facebookon. Csak néhány politikailag aktív ismerős keresi a kormányzati szervezés bizonyítékait.  

Bárcsak így lenne. Én azonban sokkal aggasztóbbnak látom a dolgot, két részre van szakadva az ország, mint oly régóta már, csak régen város-vidék tengely volt, most pedig úgy néz ki létrejött a  facebook-vidék tengely.

Két külön realitás, amin az internet és a digitális csatornák, a közösségi média semmit sem lendítettek, hát ennyit az információs forradalomról.