Doransky

Nem csak én gondolom, maguk a gyártók is érzik szerintem, hogy eljutottunk a TV-k kapcsán oda, hogy a vásárlóképes közönség már elérte a nagy felbontást, megvan a képátmérő, most már szeretnének kiegészítő funkciókat, amitől az egész képernyő életre kel, haszossá válik azon túl, hogy nyomogatjuk a le és fel gombot. Jönnek tehát az okos TV-k.

Ugyanott vagyunk a televízió kapcsán ahol a számítógépek 4-5 éve, amikor a gépek annyira felgyorsultak, hogy már kevésbé számított, milyen a belső felépítésük. Sztenderd lett, hogy a gép legyen gyors, legyen benne elég merevlemez, és különösen fontossá lett, hogy mégis milyen élményt nyújt az eszköz, amikor használom.

Na itt vagyunk a televíziók kapcsán 2011-ben. Rövid vizsgálódás után azt látni, hogy a ma elérhető közepes TV-k mindegyike zsákutca irányíthatóság, használhatósági szempontból. Jó péda a Samsung, ami jelenleg a legjobb TV-ket gyártja szerintem ebben a szegmensben. Szépek, működnek, jók a panelek, egyszerűen beállíthatók. És mégis, onnan kezdve, hogy bekapcsolod, rádtör ez a fura fáradtság, amikor minden gombnyomás után várni kell, hogy lépjen, amikor a menü valahogy nem áll kézre, amikor az egész túl zárt és a filmjeidet nem tudod elérni. Minden alkalommal, amikor egy 10-20 éves gépezési tapasztalattal evidensnek tűnő funkciót indítanál, valahogy nem úgy megy, nem teljesen az, amit vársz. Szép a kép, szép az eszköz, szépek a menük, az egész mégis összehasonlíthatatlanul nehézkes egy vele egy kategóriában lévő Samsung telefonhoz képest.

Nem hiszem, hogy nagy elvárásaim lennének egyébként. 2011-ben a televíziónak egy számítógéphez hasonló platformot kellene adnia, műsorújságot, Youtube-ot, minden letorrentezhető formátumot lejátszani - és persze letöltési lehetőséget adni -, mindezt elképesztően gyorsan. Hogy ki tudjam választani, milyen platformot akarok nézni, továbbá milyen appokat akarok és ezeket a minimális nehézség árán akarom böngészni. Mit jelent a minimális nehézség árán? Hát, hogy a telefonomra tudjak például olyan alkalmazást letölteni, ami távirányítóként gyorsan kezeli a TV-t, nem úgy, mint a távirányítók, amik egy másik évezredből maradtak itt velünk.

Akárhogy is nézem, ma jobban jársz, ha az “okosságot” kivezeted a gépből, építesz egy médialejátszót, amin elfut a Boxee, vagy a Plex és ezt rákötöd egy “buta” TV-re. Ez az egyetlen módja, hogy vállalható élményed legyen a TV-den, ami gyors, azokat a funkciókat tudja, amit szeretnél és úgy, ahogy szeretnéd.

Azt mondják, az emberek nem használják az okosságot a TV-n, hát nyilcán ezért. Mert bár megvannak a funkciók, az egész nem áll össze egy használható csomaggá. Hasonló a helyzet, hogy évekig voltak a piacon elérhető okostelefonok, amin az emberek nem használták az okos funkciókat. Aztán jött az Apple meg a többi Android-os gyártó és megmutatták, hogy az embereknek igenis kellenek ezek a funkciók, de nem mindegy, hogyan csomagoljuk őket. 

Egyértelmű konklúzió, hogy az Apple nagyot kaszálhatna ezen a piacon, ha megmutatná hogyan kell gyors és használható televíziós platformot gyártani. Gondolom azért nem teszi, mert az árverseny már teljesen erodálta a piacot, a legfontosabb alkatrészek gyártói pedig maguk is a piacon vannak termékekkel, így inkább olyan piacokkal foglalkoznak, ahol még sok pénzt lehet termelni. 

Egy biztos, a TV-ben még nagy lehetőség van, valaki könnyedén felforgathatná ezt a piacot, ha akarná.